A nappali pavilonban is nagy volt a felhajtás. Mivel Naoki eléggé nagy népszerűségnek örvendett, a jegyeivel, a modorával, a kedvességével, az osztálytársai egy meglepi fölköszöntést terveltek ki neki hétfőre. Mindenki lelkesen tervezgetett és az osztály elnököt rohanták le mindennel. Szegény Serakonak nem volt elég, hogy elfelejtette, hogy ma lesz a „nagy” esemény, de még tőle kérdeznek mindent. Nem szeretett társaságban lenni, vagyis a többiek ezt látták, de most nem érdekelték őket a lány érzései, csoportosan támadták le őt mindenhol. Még a szobájában sem volt nyugta. Öten vártak rá, és kérdezgették, hogy a lány szerint a fiúnak milyen szín jönne be jobban? „Hé, Kawa-san szerinted a vérvörös jó lenen?” Serako ijedten menekült ki a szobájából. Muszáj volt keresnie egy nyugodt helyet. Így elindult a hold pavilon felé, ahol csak délután volt nagy nyüzsgés. Leült a kapuba és gondolkodott. Mit lehetne a fiúnak venni? Minek örülne? Ha csokit ad neki az olyan sablonos, ha viszont maga csinálja az meg különleges, de sajátot csak a szerelmesek szoktak egymásnak adni. Eldöntötte, sajátot készít, de nem szemtől-szembe adja át, és még feltétlenül ma. Fölállt és el kezdett futni az iskola konyhája felé. A mosókonyha hátsó ablakát mindig nyitva hagyják. Fölmászott az ablakba és már benn is volt. Szerencsére reggel érkezett az utánpótlás, így hibamentesen süthetett. Nagy meglepetésére, elsőre sikerült neki, és még az íze is finom volt. Úgy gondolta ez lett a legjobb csokis süti a világon. Vidáman futott vissza a szobájába.
- Emberek! - nyitott be lelkesen a nap pavilonba – Megvan, mi legyen a szülinappal! Vegyünk neki közösen egy ajándékot, és aki még akar, az adhat neki külön is.

A többiek helyeseltek.
- És mit vegyünk neki? – kérdezte valaki.
A lány boldogan mutatott fel egy újság papírt. Mindenkinek tetszett az ötlet.

            - Kaptunk valami érdekeset? – kérdezte Zero aki akkor ért haza sütis szatyrokkal a kezében.
- Nem. Semmi különöset, csak számlákat, meg Naoki egy csomó üdvözlőkártyát, plusz egy csomagot. Remélem, nem valamelyik külföldi lány csomagolta be magát.
- Aha, értem – morogta a férfi és zsebre vágta az összegyűrt levelet, amit a bejárati ajtó mellett talált a fűben.
            Naoki csak sötétedés után ért vissza, és még a rekordját sem mesélhette el, mert húga azzal a felkiáltással, hogy „Büdös vagy!” bezárta a fiút a fürdőszobába, és az ajtó alatt becsúsztatta neki a tiszta ruháját. Nem nagyon értette mi ez a felhajtás, ugyanis volt már izzadtabb és Harut akkor nem zavarta. Vállat vont, és beállt a zuhany alá. Kilépve megtörölközött és akkor vette észre, hogy a lány telenyomott mindent színes cetlikkel. „Mosd meg a fogad!” „jól kösd meg a nyakkendőt!” „ezt fújd magadra, a másiknak olyan fura szaga van!” „ha kócosan jössz le, elverlek!” az ajtóra pedig még egy volt tűzve: „Ne kérdezősködj, tudod jól, hogy ma estére áthívtam Runát!” Még egyszer átnézte magát, hogy jól teljesített-e, aztán kilépett az ajtónk. Beszélgetés csapta meg a fülét. Valami nem stimmelt. Többen voltak mintha csak Runa jött volna. A nappali ajtajában Haru feje jelent meg. Végig mérte bátyját, majd szólt, hogy csipkedje magát, és már el is tűnt. A fiú sóhajtott, és lerobogott a lépcsőn. (fönti födőszoba) Mikor belépett a nappaliba sötétség fogadta. „Na, jó. Most jön az, hogy leöntenek trutyival” Hirtelen felkapcsolódott a villany, és az összegyűlt baráti társaság együtt kiáltotta „MEGLEPETÉS!” A fiú nagyot ugrott hátra, és teljesen meglepődött. Erre komolyan nem számított, de ahogy jobban belegondolt, minden világossá vált számára. Haru az ajándékát kereste, és mind emiatt fogyott el a mosogató szer, meg csak Zeroval beszélés, meg minden! Nevetve indult el a gratuláló társaság felé.
- Erre tényleg nem készültem fel.
- Tudjuk, és ezt a húgod remek szervező képességének köszönhetjük – ölelte szorosan meg egy vörösess hajú nő.
- Bo-botan, nem kapok levegőt.
- Tizennyolc vagy, nem is kell!
Haru vigyorogva nézte végig az eseményeket. De a doboz tartalma még mindig nyugtalanította. Mivel nem az előbb gondolkodj embere volt, így már el is indult a konyha felé.
- Hova-hova? – kapta el viszont Botan, és fölvonszolta a lányt a szobájába. Haru természetesen ellenkezet, hiszen tudta az ilyen helyzetekből sose sül ki jó, legalábbis nem rá nézve. Naoki csak oda sandított, majd folytatta a beszélgetést a póker klub tagjaival.
- Igen, sokat tanultam Amerikában. Persze, simán leverném apámat!
- Na-na.
- Meg is néznénk egyszer – nevetett a klub elnöke – a jövő héten úgyis klubtevékenység lesz. Gyertek el!
- Ott leszünk – mosolygott Naoki.
- Mindenki! Legyen hivatalos az a szülinap, hozzuk be a tortát! – Ada a szoba közepéről irányított. Runa pedig a konyhába sietett.
- Állj! Nélkülünk nem is buli a buli! – jelent meg a vörös hajú nő, oldalán valami Haru szerű képződménnyel. Naokiból kibuggyant a nevetés.
- Nem gondoltam komolyan, hogy megcsinálod! Ezt nem kellett volna, amikor mondtam nagyon dühös voltam rá.
- Látod, nem kell, megyek is átöltözni. Röhejes vagyok.
- Nem-nem ez az én ajándékom, így maradsz.
Haru tényleg röhejesen nézett ki. Naoki még a faluban összefutott a tanárnővel, aki megkérdezte tőle „mi a legnagyobb kívánsága?”, mire a fiú bosszúságból rámutatott az egyik ruhára a mellettük lévő bolt kirakatában „Abban látni a húgomat” És ez teljesült is. Haru ott állt a szobában egy nagy, fodros, buggyos, szivecskés, rózsaszín ruhában. Runa akkor ért az ajtóba, hogy szóljon, mindenki üljön a helyére. Szegény lány ijedtében a szája elé kapta a kezét, de aztán már a nevetését takarta vele. Haru morcosan sétált ki a konyhába, Runát húzva maga után.
- Na, jó, nem érdekel, hogy egy őrült külföldi csajszi az, vagy bomba én kinyitom! Még ha valami gusztustalant is találok benne.
Runa a tortára rakta a gyertyákat, de az utolsó mondatnál megállt a keze a levegőben, és elvörösödött. Haru fölkapott egy kést, és fölszakította a doboz tetejét.
- E-ez…
Kint már mindenki az asztalnál ült és várta a tortát, de ebben a pillanatban mindenki a fülét fogta be, hogy meg ne süketüljön.
-…HATALMAS! – Haru extra hangerőre csavarta fel a hangszóróit. Runa óvatosan közelebb sétált, és ő is elámult. Majd kivett a dobozból egy levelet.
- te itt azt írja, hogy csak a külseje igazi torta, belül ajándék van.
- Ki küldte?

- A papád! Nem olvastad a címzést? Kaien Cross.
- Csak azt láttam, hogy külföldi…
- Mi történt? – jelent meg Zero.
- Tortát kaptunk az apádtól…
- Nem az apám! Mindegy, vigyük ki mindkettőt.
Apa és lánya együtt vitték ki a hatalmas tortát. Runa pedig a kicsit vitte utánuk. Mindenki elámult mikor kiértek. De érdekes módon elfogyott az összes torta. Naoki pedig rávetette magát az ajándékaira. Fölkapott egy hosszúkás csomagot és furcsálva méregette. Vállat vont és föltépte a csomagolást.
- E-ez a Facile Narcisuss? De hiszen…
- Egy ismerősöm megjavította – szólt közbe Zero. Naoki fölállt.
- Köszönöm. A nyakadba ugornék, de ez a tizennyolcadik szülinapom – nyújtotta a kezét a férfi felé. Zero elfogadta, és a kezébe nyomta a következő ajándékot. Egy kisebb csomag volt.

- Ah, az az enyém – kiáltott fel Ada. Egy cd volt benne.

- Váó! A kedvencem, de honnan van meg, amikor ilyet még csak Európában kapni.
- Hát valójában…- Haru ráugrott a lányra és befogta a száját – Hallottál már a postáról?
Naoki kézbe vette a következő csomagot. Könyv mérete volt, és nem is sokat tévedett, mert a csomagolás egy noteszt rejtett. A fiú kinyitotta és már dobta is el. A notesz tele volt fényképekkel és telefonszámokkal, címekkel. Haru büszke fejjel állt.
- Összegyűjtöttem az összes lány adataik, amiket megadtak még külföldről, akiknek azt ígérted, ez nem egy halott távkapcsolat lesz. Most bizonyíthatsz!
- Kössz Szuki-oneechan… jé, milyen kicsi ajándék!
Runa elvörösödött, nem tudta mire vélje ezt a felkiáltást. Naoki lelkesen fölbontotta, és egy kártya paklit talált benne.
- Ez…

- Nézd meg jobban! –morgott rá a húga. Naoki kivette a kártyákat és még jobban elképedt. A saját arcképét találta mindegyiken. Ez lett az ő saját paklija.
- Köszönöm.
- Ne nekem, Runának!
A fiú megölelte a lányt.
- Nem érdekel te nem az apám vagy – nevetett a lány hajába. Runa arcszíne Harut a Hollandiába látott tulipánokra emlékeztette. Naoki végre eleresztette a lányt és lekiált a többi ajándékának.

            Serako halkan közelítette meg a házat. Remélte, hogy nem veszik észre. Csak egyszerűen leteszi a fiú ajtaja elé. Tudta hova kell mennie, hiszen már jártak itt az osztállyal, még régebben. Halkan benyitott az ajtón, és megállapította, hogy üres a folyosó. Csak a nappali ajtaja előtt kell ellopóznia és fölfutnia a lépcsőn. Lassan elindult, amikor valaki hirtelen rászólt.
- Kawa-san! Te mit csinálsz itt?