6. éj

            Régi építésű iskola, tanév kezdete. Minden kis ötödikes már a helyén várja a tanárt. Kivéve egyet, aki már nem tudja kivárni, hogy meg ne ismerje a többieket. Hosszabb barna haja van, és egy szerényebb, visszahúzódóbb lány asztalán ücsörög. Folyamatosan kérdésekkel bombázza szegény kislányt.  A körülötte ülők furcsán néznek rá. Jobban emlékezteti őket egy kivallató rendőrnőre, mint egy iskolás lányra. A tanárnő belép, és megkéri, hogy fáradjon a helyére, mire a kis barna kilöki az előtte lévő asztalból a fiút, és leül a helyére. A többiek értetlenül néznek, a kislány meg mosolyog, hogy új „barátnője” előtt ülhet. A tanárnő nem akar vitatkozni, és felszólítja diákokat, hogy sorra mutatkozzanak be.
- Cross Haru vagyok. És a Cross Akadémián lakom, valószínűleg oda fogok felvételizni, és nem ajánlom, hogy valaki ujjat húzzon velem, vagy bántsa őt! – mutat a mögötte ülő lányra. Szegényke esetlenül áll fel, és mutatkozik be.
- Mitasii Runa vagyok… szeretem az aranyos dolgokat… félek tőle – mutat Harura – rosszul vagyok a vértől és…
Nem tudta szegény befejezni, mert az osztályterem ajtaja nagy erővel csapódott fel. Egy rózsaszín, hosszú hajú lány jött be. Az ingujja feltűrve, az egyenruha kabátja a derekára kötve, a táskáját a földön húzva csoszogott be a terembe, majd a hátsó sorból rászólt egy lányra:
- Tűnés!
Szegény kislány ijedten szaladt az elől lévő üres székhez. Haru megfordult és gyanúsan méregette a lányt, aki így már Runa mögött foglalt helyet. A tanárnő idegesen szólította fel a lányt. Aki ijesztő aurával állt fel.
- Iseki Midori vagyok. És ha találkozok egy vámpírral annak annyi.
Runa megdermedt, Haru pedig rámordult Midorira, mint egy őrző-védő kutya. A többiek csak összesúgtak, hogy ez a rikító hajú lány, mennyire dilis.

Az igazgatói szobából három alak lépett ki. Lementek a lépcsőn és megálltak egy nagy zsák mellett. Az egyikük felkapta a vállára és kisétált vele az ajtón. A másik kettő pedig visszament az irodába.
- Ugye tudod jól, hogy ha nem derítitek ki hamarosan ki volt az, akkor nagy bajba kerül az iskola – morogta Zero Youtának – Az az egy szerencsénk van, hogy a lány árva. Az árvaház nem fogja keresni. Szülei meg nincsenek, akik feljelentést tudnának tenni.
Youta bólintott, majd elindult az ajtó felé.
- Hé, még nem fejeztem be!
A fiú kíváncsian megfordult.
- Tényleg? Nekem befejezetnek tűnt.
- Pont olyan vagy, mint az a szemétláda elődöd – morogta maga elé a férfi.
- Köszönöm – mosolyodott el a fiú, és kiment a szobából.
            Haru döbbenten nézett farkas szemet Midorival. A lány úgyszintén meg lepődött. Csak csöndben szemlélték egymást. „Te, igen te kócos! Mégis mit kell csinálni?” „Miért mondanám meg?” „Nyaaaj… tudod, hogy nem vagyok jó fizikából. Ha nem segítesz most, nem tudok majd felvételizni a Szövetségbe!” „Mégis miről beszélsz Szenilis-Rózsa?” „Ne húzd az idegeimet. Tudod jól miről beszélek! Crossok, nagy vámpírvadászok! Nem is tudom, miért ölelgeted az a kis vérszívót?” „Ha sértegeted Runát, még annyit se árulok el neked amennyit gondoltam.” „Hé, Runácska! Hogyan kell…” „m ^. s, te hülye!” „Ki a hülye Tavaszka?” Midorinak jött meg előbb a lélekjelenléte.
- Te meg mit csinálsz itt? – rivallt rá.
- Mi az, hogy mit csinálok? Én itt lakom, sőt itt tanulok! – mutat az egyenruhára. Midori meghökken. Nem is tudta, hogy ez a Cross Akadémia.
- De te mit keresel itt? Csak nem szövetkezni akarsz velük? – mutatott Haru Ryokora és Namiere.
- Én? Soha! – ugrott Midori egy méterrel arrébb – Küldetésen vagyok.
- Akkor ezt az igazgatóval beszéld meg – komorodott el a lány. Ryoko és Namie elindultak az igazgatói felé, de Haru megállította őket.
- Ti meg hova?
- Természetesen ugyanoda – válaszolta Namie. Ryoko pedig csak sétált tovább. Haru beletörődött és Midori felé fordult. A lány pedig elindult felé. Csöndben menet egymás mellet, és mindketten a múlton rágódtak. Emlékeztek a vidám pillanatokra, és ugyanakkor a rosszakra is.
            Az ajtóban összefutottak Youtával. Ryoko fintorgott, Namie csak fapofával nézett a fiúra. Youta rámosolygott Harura, mire a lány egész testével meghullámzott, mint akiknek most jött föl a vacsora. Midori furán nézte őket, majd egy ellenszenves pillantást küldött a fiúra.
            Zero meglepődött a lány társaságon. Egy egész vámpírvadász lánybanda állt előtte.
- Apa! Ő itt Midori… még az általánosból. Egy vámpírt üldöz és gondoltam, először neked jelentsen.
Zero érdeklődve fordult a lány felé, és kíváncsian szólt hozzá:
- Szóval a Szövetségtől vagy?
- Igen. És ne tessék azt hinni, hogy egy szimpla e-szintűre vadászok. A körözött személy 5-ös fokozatot kapott.
- Szóval ő az, aki megölte azt a lányt…
- Hogy micsoda? – rémült meg Midori – Megint lecsapott? Szóval az a sikítás az ő áldozatának hangja volt?
A férfi lassan bólintott. Midori sóhajtott egyet, majd folytatta:
- A neve Domino… vagyis így hívja magát. Emberi számításban 23 éves. 5-ös fokú elfogatási parancsot adtak ki rá.
- Halálra ítélt, de még élve elfogandó – kántálta a négy vámpírvadász. Midori meglepődve, de folytatta.
- 52 halál írható rá, és 8-at ráfogtak. 25 millió yent sikkasztott. Külső ismertető jegyei: félszemét eltakarja a fufruja, ami feketére van festve, és 7 pont található rajta. Ezüstök színű haja van, és szürkés sárga szeme. A bal szemétől az orráig 3 fekete pötty megy átlósan lefelé. A jobboldali fülében kettő fülbevaló van, a baloldali füléből egy dominó alakú fülbevaló lóg ki. A csípője felett 6 pont van egymás mellé, és alá tetoválva.
- Hú, ha nem tudnánk miért vagy itt, még azt hinnénk szerelmes vagy belé – nyögött fel Ryoko – Ezt a tetkós dolgot mégis honnan tudod? Lefekü…?
- Az adatbázisból. Tudod a leírás, amit még a küldetés előtt kapsz! Szóval. Már hónapok óta üldözöm, de mindig kicsúszott a kezeim közül. Néha szó szerint is. Nagyon gonosz, és nagyon ravasz, előre tervez, gyorsan reagál. Nők az áldozatai, akiket magához csábít, de ha már minden kötél szakad férfiakat is gyilkol. B-szintű nemes vámpír. Nem nagyon használja a képességét, így nem igazán tudom micsoda.
Zero felsóhajtott.
- Nagyobb bajjal állunk szemben, mint gondoltam. Nem elég, hogy az egyik diákunk megharapott egy lány, de még egy gyilkos vámpírral is szembe kell állnunk.
Mély csend követte a mondottakat, és Midori már kezdte kicsit kellemetlenül érzetni magát.
            Naoki haza fele sétálva lett figyelmes a fura madárra. Egy fekete holló, akinek a farktollain fehér pöttyök vannak. És egyenesen őt nézi! A fiú megborzongott, és beletaposott a gázba. Az iskola parkolójában megállt, és amikor kiszállt a kocsiból, megint szemben találta magát a madárral. Felnyögött és el kezdett az iskola felé sietni. A nap már felemelkedett a hegyek mögül. Erős fénnyel világított, és Naokinak az arca elé kellett tennie a kezét, hogy lássa az utat. Megfordult, hogy a madár még mindig ott van-e, de nem látta. Tovább sétált, amikor észrevette a kis bestiát az egyik közeli fán. Kétség kívül őt nézte. A fiún elkezdett kitörni a pánik. Az a madár nagyon furcsa, de a többieknek nem nagyon akar szólni, hiszem naga előtt látná: Zero csak csóválja a fejét, és a puncsra fogná, meg hogy sokat ivott, Haru pedig nem győzni vissza fojtani magába a gúnyos megjegyzéseket és a röhögést.  Úgy döntött inkább nem szól a madárról, és elkezdett futni előre. Nem érdekelte merre megy, csak tűnjön el a madár szem elől. Szerencséjére a házukhoz ért. Megállt előtte és kifújta a levegőt. Felnézett és meg állt a lélegzete. A madár ott ült a ház tetején, és őt nézte. Rémülten futott be a házba, és meg sem állt a szobájáig.
            Haru fáradtan sétált a házuk felé. Ryoko és Namie a kollégium felé tartottak. Haru meg fogta a kilincset, Ryoko kitárta az ajtót, Midori pedig kilépett az iskola kapuján.
            Namie fölfutott a lépcsőn, és bement a szobájába. Pár perccel később Ryoko is csatlakozott, és bágyadtan dőltek ki az ágyukra. Át sem öltöztek.
            Hét óra környékén a fiú kollégium folyosóján kinyílt egy ajtó és egy fiú lopózott ki rajta. Halkan sétált át a lány kollégiumba. Mikor oda ért Ryoko és Namie szobájához ért halkan benyitott. Oda settenkedett a vörös hajú lányhoz és a fülébe sutogott:
- Ébresztő szépségem! A csinos kis pocikádra süt a naaap…
Namie egy szép mozdulattal, képen könyökölte a fiút.
- Auh…hé mi ett vona, ha etööd az oom? – kiabálta, és közben az orrát fogta.
- Mi ez a hangzavar? – nyöszörögte Ryoko, s mikor meglátta a fiút, sötéten megvillanta szeme.
- MATSUO TAKESHI TŰNJ INNEN – kiáltotta, és a fiú csak hamar az ajtón kívül találta magát.
            Haru fáradtan dőlt le az ágyára.
- Te! – szólt oda Naokinak aki a tetőtéri szoba másik végében lévő ágyon feküdt – Mi a baj?
- Semmi – válaszolta a fiú rekedten. De Haru látta rajta, hogy valami felzaklatta a testvérét. Faggatta volna tovább, de túl fáradt volt. Csak arra emlékszik, hogy az ablakon kinézve látott egy hollót, ami őt bámulta, és azután már el is nyomta az álom.