10. rész - A búvóhely

  2010.01.29. 22:59

10. éj

 

November közepéhez képest meleg idő volt és a Cross család a szép időt kihasználva a szabadban pihent, egy kancsó limonádé és egy tálca süti társaságában. Naoki megpróbált buborékot fújni a szívószállal, de mivel nem szappant ivott, így csak szétfröcskölte a citromos vizet. Ada nevetve emelte maga elé a kezét. Zero kikapta a fiú kezéből a műanyagpálcát, és a srác képébe fújt vele. Naoki nem hagyta ezt szó nélkül, és egy új szívószállal ellentámadásba kezdett. A férfi és a majdnem férfi úgy köpködte egymást, mint az óvodás gyerekek. Ada egyre jobban nevetett.
            - A nyomorult!
- Jaj, Ada, bocsáss meg, nem akartam! – Naoki védekezően emelte fel a kezét és a limonádés Adát figyelte.
- Ezt Ada nevében – kiáltotta Zero, majd a szívószállal fölszívta a limonádét és a fiúra fújta. Ada nevetve nyugtatta őket.
- Hagyjátok abba, mert még más is így jár, mint én.
- Hé, ez nem ér! Ki, mondta, hogy beszélhetsz a nevében?
- Álljatok le! Úgy ragadtok, mint a méz! – kiabálta a lány, de nem sok eredménnyel, itt most komoly harc folyt.
- Na, ebből elegem van! Nyugodjatok le!
Azzal felemelte a kancsót és a két megszeppent férfire öntötte a tartalmát.
- Vége. Elfogyott a limonádé. Befejeztétek, oké?
- Igenis, „Anya” – gúnyolódott Naoki, mire Ada fülön csípte és elkezdte húzni – Hé-hé! Áú! Ez fáj! Több tiszteletet a felnőtteknek! Tudtommal, két évvel vagyok idősebb.
- Igen, de ez utóbbi pár percben 8 évet vesztettél. Amúgy meg a tiszteletet, neked kell kiharcolnod.
            - A nyomorult!
- Jaj, Haru hagyd már ezt abba! Nyugodj már meg! – szólt rá húgára Naoki, aki az asztal végében gubbasztott az egyik széken - Napok óta csak egy gombócban ülsz, és morogsz magad elé. Nem történt semmi. Runa jól van. Semmi baja nincsen.
- Már hogy ne lenne!
- Hé, a megállapodás abban volt, hogyha nem mész el akkor öli meg! Te ott voltál.
- De lehet, hogy meglátta a többieket! Azt monda, akkor is megöli!
- Az lehetetlen. Tudod, hogy Alzeid-nek a képessége a láthatatlanná válás. És még a jelenlétét is el tudja tűntetni!
- De akkor is! Add a bringád, megkeresem, ha napokba telik is! – kiáltotta Haru és fölpattant. Ám Naoki egy ügyes mozdulattal kar alatt megragadta, és magához szorította.
- Hátrább az agarakkal! Senki nem megy sehova! Először: hogy aztán téged is keressünk! Kettő: ha találkozol vele, előbb csinál ki ő, mint te őt. Három: Hé, arra senki nem számított, hogy nem jön el! Higgadj le!

Haru lecsillapodott. Igaza volt a testvérének. Arra tényleg senki nem számított, hogy a találkozón csak pont Domino nem jelenik meg. Egy órával előbb érkeztek, és még három órát vártak. De hát, még hajnal előtt vissza kellett érniük, és Sohipe-nak és Alzeid-nek is egy fontos dolgozatot kellett megírniuk az utolsó órában. Így hát Haru legnagyobb bosszúságára – erőszakkal is – de visszatértek az iskolában. Azóta a lány egy gombócban üldögél valahol, és magát hibáztatja, vagy éppen Domino-t szidja.
- De valószínűleg mi rontottuk el valahol. Nem jó helyszín, rossz időpont…
- Jaj, nem a te hibád!!!

-De igenis az én hibám!
 - Arisa, higgadj le! Nem tehetsz róla – válaszolta kedvesen Siki és megsimogatta a lány vállát.
- Dehogy nem…
- Alzeid, pofa be!
- De hát ő hagyta el a kulcsot! Én figyelmeztettem! Úgy szeretek szabály szegni, hogy nem bukok le! És ezt, hogyan adjátok elő az igazgatónak?
- Egyszerűen: nem mondjuk meg!
- Aha – Alzeid egy cetlit tolt a barátja arcába.
- Ha ma estig nem adjátok vissza a kulcsot, akkor… - olvasta fel hangosan Takuma és az utolsó mondatnál nagyot nyelt – Jaj, mit csináljunk? Mit csináljunk? Meg fogunk halni!!!
Arisa döbbenten nézett a bepánikolt fiúra, és gyilkos pillantásokat küldött Alzeid felé.
- jól, van, na! Nyugodj meg szépen! Vagy beverem a képed!
- A-a! Modell arcot nem bántunk! – tiltakozott komoly hangon, mint valami szabályt állítva föl Shiki, és védekezően maga elé emelte a kezét.
- Azt még meglátjuk – emelte fel Alzeid az öklét.
- Megnyugodtam! – ugrott talpra a fiú, majd megköszörülte a torkát – Szóval, az elterelő hadművelet. Arisa! Te boci szemekkel nézel! Alzeid! Te végre úgy viselkedsz, mint egy jó fiú. És én!.. Azt még nem tudom, de majd kitalálom.
Arisa a kezébe temette az arcát. „Ma mindenki meghibbant?”

Midori unottan sétálgatott föl-alá. Nyomokat keresett, de egyet sem talált. Domino már rég nem járt az iskola területén. Unalmas sétálása közben akadt rá arra a fényes csíkra is. Döbbenten ismerte fel a jelet. Majd körülnézett és látva, hogy senki nincs a közelben, magánakcióba kezdett. „Akkor is én kapom el!”

Serako Kawa szomorúan üldögélt az egyik padon. Szép idő volt, de a kedve nem lett jobb. Akármennyire is próbálta taszítani magától az embereket, pont annyira nem jött össze neki. Naoki felköszöntése óta, az akkori túlzott lelkesedése után, ma már két fiú is szerelmet vallott neki. Biztos a nappali tagozaton kellene lennie? Azaz, Ada sokkal idevalóbb lenne. Ő jól kijön az emberekkel. Ő már nem igazán.
- jaj, de nem szabad az igazgatónak megtudnia!
- Mit nem kell Apunak megtudni? – kérdezte Naoki, és közel hajolt a lányhoz.
- Öhm, semmi-semmi!
- Nyugi, nem faggatlak tovább! – válaszolta kedvesen a fiú és leült mellé – Csak gondoltam ezen a szép napon nem hagyok senki utamba kerülőt szomorkodni, elég, ha a húgom puffog. Amúgy köszönöm a meglepetés bulit. Meg a nagyszerű ajándékot. Azt hallottam mindent te szerveztél.
- Öhm… hát igen – vörösödött el a lány – Nem nagydolog.
- Dehogynem! És a sütit is köszönöm. Azt, amelyiket a szobámba rejtetted.
- Mi…a…de…Haru-sama
- Nem, nem a húgi mondta. Magamtól jöttem rá.
- De miből? – kérdezte belenyugodva a lebukásába Serako.
- Nem tudom. Talán abból, amikor minden lány irigykedve nézte Misaki mini csoki tortáját, amit nekem sütött, de te akkor „hát én jobbat csináltam” tekintettel néztél. És ez igaz is volt. Jobban ízlett, mint a csoki poros. Igazi csokoládét tettél bele igaz?
- I-igen. „Ennyire feltűnő lettem volna?” Szívesen. Örülök, hogy ízlett, de mi baja is van Haru-sannak?
Próbálta elterelni a témát.
- Semmi csak kissé ki van most bukva, hisz ugye Runa eltűnt, meg azok a fenyegetések…
- Runa? Eltűnt? Mikor? És fenyegetések?
- Jaj, én barom! – emelete az ég felé Naoki az arcét, majd a homlokára csapott – Bocsáss meg, hirtelen valami miatt azt hittem esti tagozatos vagy. Én hülye! Agyamra mennek már Zero elméletei. Mindig valami Shizukát emleget, hogy hasonlítasz rá, meg egyéb. De ha már bele vágtam, hát legyen. Te tudsz titkot tartani, igaz? Ugyanis ez egy nagyon nagy titok!
Serako szaporán bólogatott, és elmerült a fiú szavaiban. Szó nélkül hallgatta végig a fiú mondandóját, az iskola felosztásáról, és az esti tagozatosok titkáról. Aztán Naoki beszámolt Runa eltűnéséről, Midoriról és Dominoról.
- Hát valami titkolózást sejtettem – mondta végül Serako – És nem vagyok igazán meglepve. Túl sok dolog volt a környezetemben, ami a vámpírok létezését bizonyította – hazudta.

- Mondtam, hogy bunyózni mennek – suttogta egy zöldhajú fiú társnőjének. A leselkedők már bevált helyén, egy bokor mögött gubbasztottak és figyelték, ahogy a Cross testvérek csapata elhagyja az iskola területét.
- Oké, Take, felfogtam. De még mindig nem tudom megemészteni, hogy kihallgattál, amikor Cross-kunnal beszélgettem.
- Épp csak arra jártam! – mentegetőzött Take, de Serako csak csúnya pillantásokat küldött felé.
- Ti mit csináltok? – kérdezte a hátuk mögül egy vidám hang – És a többiek meg hova mennek?
A két diák ijedten fordult meg, és rémülten nézték a mögöttük álló ezüsthajú, fodros ruhájú lányt.
- Mi-mizuki? – ismerte fel osztálytársnőjét Serako – Mit csinálsz itt?
- Én kérdeztem előbb. Hova mennek a többiek?
- Semmi közöd hozzá – mordult rá Take, de Mizuki csak mosolyogva válaszolt:
- Ha nem avattok bele, szólok az igazgatónak, az utóbbi balestem óta, nagyon jóba lettünk. Nagy vagyok már, nem ijedek meg a rémtörténetektől.
Serako nagyot sóhajtott. Ebből már nem másznak ki egykönnyen. Jelezte Takenak, hogy elmondhatják az igazat a lánynak is.

- Mi a…?
- Psszt! – szólt rá Naoki az éppen csevegni készülő Harura. Néma csend volt, csak a lélegzetvételt és Midori mocorgását lehetett hallani. Haru kibiztosította a pisztolyát, Naoki megmarkolta a kardját. Néma csend. Percekig álltak így, mindenki harcra készen, mozdulatlanul várta a folytatást. A levegőt betöltötte a feszültség.
- Hogy ti mennyire unalmasak vagytok! – szólalt meg hirtelen egy panaszkodó hang. Midori túl nagy lendülettel fordult meg, és majdnem leesett. Serako felsikkantott, Naoki össze-visszaforgolódott, Haru ijedségében, majdnem meghúzta a ravaszt. A zavart és ijedt cselekmény sorozatott, egy mélyről feltörő kacagás váltotta fel.
- Ennyi beszarit! Hahó, gyerekek! A hátatok mögött!
Haru megfordult, és csakugyan a galérián, pont Midori fölött, az egyik folyosó falának dőlve egy alak állt. A lány becélozta. Midori felnézett, de nem látott semmit. Domino nevetve lökte el magát a faltól és a korláthoz sétált. Pont olyan volt, mint Midori leírásában. Magas, ezüstös, középhosszú hajú, baloldalt a fufru eltakarta a szemét, ami feketére volt festve, hat fehér ponttal. Hideg, szürke pillantása volt, ellenben a mozgása elegáns, kissé színpadias. És persze, ahogy egy vámpírhoz illik, meglehetősen szép volt.
- És a kis vadászcsajt hol hagytátok? – kérdezte a férfi, és a korlátra támaszkodott. Midori megköszörülte a torkát.
- Oh, te is itt vagy? – válaszolta vigyorogva, miután lenézett a falon lógó lányra – És adod is a formádat, rózsaszín kismajom.
Midori bepipult és a lándzsájával fölcsapott, de a férfi kikerülte a támadást. Haru célzott, de Naoki lefogta a kezét.
- Még ne! –suttogta a lánynak.
- Jaaaj! – kiáltott föl színpadiasan Domino – és itt van a drága testvérpár is! Hát nem édes, ahogy a báty kioktatja húgocskáját? Milyen szívmelengető! – szavalta gunyorosan.

- Na, jó, nekem ebből az alakból elegem van! – kiálltotta Haru és felemelte a Bloody Rose-t.
- Ne –ugrott rá Naoki – Pontosan ezt akarja elérni! Tudta, hogy ezt fogod csinálni.
- Igen, de ezt is tudta – szólt közbe Midori – mármint, hogy leállítod.
- Ch… - fújt a férfi és megforgatta a szemét – Muszáj ezt hangosan is kimondani? Nem röhöghetnék magamban?
- Inkább add vissza Runát! – kiabálta Haru.
- Na, tudod, ez egy vicces sztori…- kezdett el újra vigyorogni Domino.
- Mit csináltál vele? – bömbölte* Naoki.
- Nem igaz, hogy nem tudom végig mondani, amit akarok! Mindig közbe ordibáltok! – kezdett durcáskodni a férfi – Ezért nem is mondok semmit.
- Arra nincs is semmi szükség –kiáltotta Haru és neki futott a falnak. Domino komoly arccal, kinyújtott karral a levegőbe csapott, mint aki valamit szétszór. A lány feje fölött két hatalmas –több tonnás is lehet- dobókocka jelent meg, és nagy robajjal ért földet. Haru épphogy kikerülte. Köhögve nézett fel a férfire.
- Mégis mi a fene volt ez? – kérdezte.
- Nem tetszett? Akkor majd talán ez!
Ledobott egy kis csillogó selyem kendnő csomagot, ami a földet érve, mint egy füstbomba, csillámmal szórta be a szobát. A négy diák köhögve nyelte a port, majd mire újra tisztán láttak, Dominonak már nyoma sem volt. Minden egyeztetés nélkül dühösen széledtek szét. Serako Naoki utána kart menni, de a fiú túl gyorsan lehagyta, így szegény egyedül kóválygott tovább. Gyenge volt, megakadályozták az erejét, és ettől félelem fogta el.

Na itt is van az első játékos! Domino elégedett arccal üldögélt rejtekhelyén, miközben az arra szédelgő Serakot nézte. A lány egyenesen a csapdába ment. Serako lassan óvatosan lépkedett a sötét folyósón. Így nem is vette észre a földön heverő dobókockákat. Megcsúszott rajtuk és elesett. Domino megállítva a célpontját egy kockát pöckölt le a térdéről, ami a levegőben négyszeresére növekedett, majd szegény lány fején landolt. Serako az ütéstől elveszette az eszméletét.

Naoki már úgy érezte nem tud több lépést megtenni. Körbejárta az épületet, de nem talált semmit. Viszont elfogta egy furcsa érzés, majd eszébe jutott: Serako! Uh, hát őt meg hol hagyhatta el? Ilyen nincs. tudta, hogy nem fog ez így menni. De valahogy mégis…aggódott. Mi van ha az az őrült vámpír talál rá? Ezt nem engedheti. Gyorsan futni kezdett, majd hirtelen megállt, és az egyik mellék folyosót nézte. „Na jó, ennyire azért nem lehet béna” gondolta, miközben a földön heverő kártyalapokat nézegette. „Lehet, van rajta valami nyom…” leguggolt és fölvette az egyik kártyát. „Na, és még ez az észlény…”röhögött magában Domino, mikor Naokira ráesett a háló. Szegény fiú tehetetlenül csapkodott, hosszú kardjával itt nem ment semmire. „Hehe, olyan mint egy vergődő hal, nem?” kérdezte madarától, aki kintről adott helyzetjelentéseket. Szegény Akadémiások, nem nagyon bírtak az ízeltlábúakkal, mindig újabbak jöttek. „Nos, a kettesszámú is kilőve!” Domino nevetve sétált a következő csapdához.

Midori a többiekkel, ellentétben rögtön a galériára ugrott és a négy folyosó egyikén elindult. Sokáig érezte üldözöttje jelenlétét, majd az hirtelen megszűnt. Most már csak a sötét folyosókat járta. Épp bekanyarodott egy másikra, amikor fura mormogást hallott. Azt hitte Dominotól származnak, így begyorsított. Nagylendülettel rúgott így bele Naoki fejébe, aki görnyedt feküdt, és most a rúgástól elájult. Midori elkenődött a földön, majd rá is egy háló zuhant. Mivel az esés közben eldobta a fegyverét, így a lándzsa vagy tíz méterre csúszott el tőle. Reménytelenül nyúlkált ki a háló résein. Domino csak a hangokat hallotta, de így is megértette, hogy a terve ismét sikerült. Dagadt a melle e büszkeségtől és magában jót nevetett, sose fogja tudni megszokni, hogy mindig így van. De hát, most már figyelni kell, hiszen közeledik az utolsó játékosunk.

Haru dühösen szedte a lábát. Céltalanul kóválygott. Ha Runát találja meg előbb, megöleli, ha viszont azt a dilis vámpírt, azt megöli. Annyira zavarta már a haja, hogy habár a megállapodásukkal ellent mond: föltűzte a haját. Még pár éve – amióta Harura rájött, hogy mindig föl fogja tűzni a haját, és ez pár estisben rasszista megnyilatkozás-, illetve az erkölcsetlen zaklatás egy példáját keltette – Zero megeskette a lányt, hogy napnyugta után, ki kell engednie a haját. De most nem igazán érdekelte, ez a pár évvel korábbi dolog. Dühösen rohangált össze-vissza az épületben.

Domino megfeszült. Ott jön! Már csak pár lépés. És mivel annyira nyilván való, biztos észreveszi, majd bele sétál a csapdába. Haru egyre közelebb jött, majd elment a következő folyósóra. A vámpír megdöbbenve kuporgott az egyik sarokban. „Ez, meg hogy lehet? Észre sem vette! Ennél nyilvánvalóbb nyomot meg nem lehet hagyni! Csak úgy szimplán elsétált mellette! Ez a lány most vagy hihetetlenül hülye, vagy egy zseni. Egyszerűen nem értem! Sose azt csinálja, ami a logikus. Olyan beszűkült, önös… így nem lehet taktikázni, ez a lány egyszerűen elhárítja a támadást! De hogyan?” Kissé kétségbe esetten, sietett vissza a főszállására, az egyik szobába, ahol már ott feküdt, megkötözve a fele társaság. Pár perccel később Haru is betoppant. Domino döbbenten fordult meg, de a lány észre sem vette. Azt egyik foglyot nézte, meredten.
- Runa! –kiabálta, és oda futott a lányhoz. Szegény Runa bágyadtan feküdt ott. Mellette Naoki, ő mellette meg Midori ült gúzsba kötve. Midori lelkesen kezdett magyarázni valamit a lánynak, de ebben megakadályozta az a kendő darab, amivel – mint egyetlen éber túsz – száját bekötözték. Haru értetlenül nézett régi osztálytársára, majd Runát próbálta magához téríteni. Sikerrel is járt, mert a lány elkezdett pislogni, majd fokozatosan kinyitotta a szemét, és meglepődve nézett barátnőjére.
- Hála az égnek! – borult Haru a lány nyakába – Azt hittem meghaltál!
- Én? – kérdezte gyanakodva a lány.
- Jaj, Runa, annyira hiányoztál! – engedte el végre.
- Runa? Miért hívsz így? Én nem vagyok Runa.
- Hogyan?
Midori hevesen vonaglott és már belevörösödött a feje, az ordításba. Haru döbbenten nézte a Nem Runát, és csak akkor vette észre, hogy valami nem stimmel, a lány ruhájával, ismerős volt neki, de biztosan nem a barátnője ruhája volt. Aztán eszébe jutott. Végig tapogatta a lány nyakát, majd egy gyors mozdulattal lehúzta a maszkot Serakoról. Hamar lesestt Harunak a szituáció és Domino felé fordult, aki eddig az egyik falnak dőlve nézte a jelenetet.
- Hol van Runa? Mit csináltál vele? – kiabálta a vámpírnak hisztérikusan. Domino ellökte magát a faltól és szúrósan nézett a lányra. Haru nem bírta, tovább és neki rontott a férfinak. Ám a vámpír egy ügyes mozdulattal, kivédte a támadást, a plafon felé fordította a pisztoly végét, a lány másik kezét meg lefogta, és kicsavarta, majd dühösen, nézett vele farkas szemet.
- Hogy csinálod? – sziszegte ki a fogai közül – Tökéletesek volta a csapdáim, de te vagy nem veszed észre őket, vagy korábban érsz oda. Hogy csinálod?
Haru értetlenül nézett.
- Mit?
Domino elengedte.
- Tudni akarod, mi van a barátnőddel?
Harunak visszajött a jelenléte.
- Mit csinál…?
- Ülj le és elmondom!
A lány lassan hátrált az ülő túszok közé, majd megpróbált leülni Serako és az ájult bátyja közé, de rosszul csinálta, és véletlenül belerúgott Naoki legérzékenyebb pontjába. A fiú ordítva riadt föl, majd összeszorította a lábát. Haru ijedten kért bocsánatot.
- Te gyilkos… - sziszegte a fiú.

Domino megvárta mire ráfigyelnek, majd bele kezdett a történetbe. Mire a végére ért, már mindenkinek minden világossá vált, és döbbenten állapították meg, hogy mennyire vakok voltak.


*(bömbölte=mélyhangon ordított….ezt jól meg mondtam xD)