12. rész - Lezárás

Haru  2011.04.29. 22:55

 

- Felőlem rendben – mondta Naoki – Azt csinálsz, amit akarsz. Legalább megszabadulok egy idegesítő húgtól.
Haru felnyögött. Domino döbbenten nézett a fiúra. „Ő? Aki titkon még a széltől is félti a húgát? Most hagyná meghalni? Ez képtelenség!” A döbbenetet ízlelni lehetett a teremben.

- Te meghibbantál? – ordított rá Haru.
- Pofa be! – kiabálta vissza – Kis hülye – morogta maga elé. Naoki egész megjelenése megváltozott. Eddigi kihúzott tartása helyett, enyhén meggörnyedt. Hagyta, hogy az arcába lógjon a haja, és lefelé nézett. A száját összeszorította, hogy visszatartsa a kiabálást. Az a sok gonoszkodás, ami felé irányult most összegyűlt benne. A gyűlölet vette át a mérhetetlen kedvesség helyét. Serako és Midori elfelejtettek lélegezni a hirtelen érzelemváltozástól, ami körül ölelte őket.
„Naoki? Miért?” gondolta a platina hajú. Hova tűnt az a kedves srác, akivel néhány órája oly vidáman beszélgettek? Mi ez a hirtelen személyiség változás? Merre lehet most az, akit megismert?
- Rendben. Engedélyt megkaptam. Jó étvágyat nekem! – mondta Domino visszatért vidámsággal és megnyalta a lány nyakát. Haru ijedten kezdett el ficánkolni. Midori felkapta a fegyverét és támadott. Domino ügyesen hárította, de közben a fiút figyelte. „Őrület! Egy pillája sem rezdül. Hideg, kemény, mint a jég. Ki is volt még ilyen fagyos?” felrémlik előtte a Vámpír Király arca, akit jó pár éve, konkrétan a tragédia után alig lehetett nyilvánosan látni. Terjedtek olyan pletykák, hogy kinek a kije, mikor és hol látta őt, de az ilyenek blőd, városi legendák voltak, és senki nem vette komolyan őket. „Igen. Jól megijedtem tőle” emlékszik vissza az első találkozásukra „Végül is, rokonnak rokonok”

Haru hisztérikusan csapkodni kezdett, így Domino szorosabban tartotta, bár így is kapott néhányat az arcába. Midori újra támadásba lendült. Serako ijedten pislogott hármójukra, majd Naokira tekintett, aki mereven állt és az eltorlaszolt kijáratot figyelte.  A lány nem bírta tovább. Vissza akarta kapni azt a kedves srácot, akivel olyan jót beszélgetett. Ő nem ismeri ezt a rideg alakot. Összegyűjtötte minden dühét és bátorságát, majd a fiúra kiabált:
- Mégis mit csinálsz? A húgodat egy hajszál választja el a haláltól, és az a hajszál te vagy. Tényleg most akarsz elszakadni? Most azonnal segíts rajta! Nem látod, hogy szüksége van rád?
- Fogd be a szád! – kiabált vissza Naoki – Semmi közöd hozzá, ráadásul semmit sem értesz!
Szemmel láthatólag nagyon rosszul volt. Görcsösen szorította ökölbe a kezét, és a szája szélét szívta. Enyhén remegett.

Eközben Midori megszállott módjára csapkodott a vámpír felé, de az minden támadását kikerülte. Haru, mint egy rongybaba, lógott a hóna alatt. Domino nevetve ugrált el a suhanó lándzsa elől. Utolsó ugrásával a trónus támlájának a tetején termett, és ott egyensúlyozott, miközben Harut a levegőben magához szorítva tartotta.
- Most, ha megbocsájtotok, iszok ennek a kis szörnyetegnek a véréből – mondta széles vigyorral, majd a lány morgására hozzátette – Nem azért drágám, de „tündérke” azért nem vagy.
A szabad kezével, megfogta a lány állát és félrebillentette a fejét. Mikor visszahúzta a kezét, végig vándoroltatta az ujjait a lány szájánál. Haru nem tétovázott és beleharapott a férfi kezébe.
- Áú! – kiáltott fel Domino, majd szitkozódott egy sort – Te kis vadmacska. Ereszd már el a kezem! Ez a legjobb kesztyűm!
Ettől ötletet kapva kihúzta a kezét a ruhadarabból.
- Te aztán nem adod könnyen magad!
- Ha te harapsz én is harapok – jelentette ki dühösen a lány, miután kiköpte a kesztyűt a szájából. A vámpír szája gúnyos mosolyra húzódott.
- Akkor most rajtam a sor.

- Ki mondta, hogy hozzá érhetsz a húgomhoz?
Naoki dühödt hangját visszhangozta a terem. Mindenki érthetetlenül figyelte az újabb személyiség változást. Ő viszont ezt nem várta ki. A kérdés után rögtön fölkapta a kardját és erőteljesen az ajtót eltorlaszoló kockába vágta. A katana szinte a markolatáig hatolt. A kocka megrepedezett és darabjaira tört szét, utat engedve a menekülésre. Ezután közelebb futott és felkapta, a kergetőzés közben elhagyott pisztolyt. Domino feje mellé célzott, és lőtt. A vámpír mögötti falnak kiomlott egy része.
- Hagyd békén, különben a következő a fejed lesz! – kiabálta Naoki.
- Nocsak! A rideg báty újra jó fiú lett. Mi ez a személyiség váltakozás? Csak azt nem mondd, hogy tudathasadásod van!
- Ne hidd azt, hogy csak te tudsz színészkedni. Most pedig engedd el a húgomat!
- Ahogy óhajtja, kolléga! – válaszolta Domino, és eldobta magától Harut, de rögtön el is ugrott a helyéről. A lövés magával vitte a trónus támlájának a felét. Naoki újra tüzel, de sosem talált. Bár utána már nem is a vámpírt célozta, hanem inkább a feléje repülő tárgyakat. Kártyák, zsetonok, kockák ezrei suhantak a fiú felé. Midori besegített Naokinak, addig Serako Harut élesztgette, aki a falnak repül, beverte a fejét, és elvesztette az eszméletét. Nem csak Naoki volt a taktikázó a jelenlévők közül. Domino ügyesen elugrált az immár szabad kijáratig, majd meglógott.
- A francba, elmenekül! – kiabálta Naoki.
- Azt már nem! – tért magához Haru. Meg kell hagyni kemény a feje.
- Add a fegyverem!
Gyorsan talpra ugrott, majd kikapta a pisztolyt testvére kezéből, és már kint is volt a teremből. A többiek követték.
- Szóródjunk szét! – adta az utasításokat Naoki – Ki nem menekülhet, mert ott a többiek elkapják.
Így a négy fiatal négy különböző folyosón kergette a vámpírt.

Alig telt el még csak negyven perc, de a kint lévők számára már órák múltak el.  Mindenki egyre jobban fáradt. A gigantikus bogarak csak nem akartak elfogyni. Bár volt egy tíz perc, amikor semmi sem jött és egy kicsit meg tudtak pihenni. Ám a rövid heverészés után megint visszaállt a kezdeti káosz.

Youta pattant fel először a helyéről, amikor megjelent újabb négy pók.
- Ti sose fogtok elfogyni? – kiabálta, miközben egy kézsuhintással elvágta az egyiket, majd visszarogyott a helyére. Az extravagáns képességek jól leszívták az erejét, és régen ivott már, így alapból gyengébb volt, mint általában. Arról, nem is beszélve, hogy ha egy hajszál (na jó, egy egész vámpír) választotta is el a tisztavérűségtől, jó sok mindenben megmutatkozott a „szennyezett vérvonal”. Ha a képességeiben nem sokban változott, de azok jobban kimerítették. A többiek rögtön talpra ugrottak, vezetőjük összeesése után, és harcolni kezdtek. Annak ellenére, hogy öntelt és szemét volt, azért felnéztek az estisek a pavilon vezetőjükre.

A csoport élén Arisa futott. Két keze szikrákat szórt. Elrugaszkodott a földtől és felugrott a hatalmas állatra. Egy fintor kíséretében rátámasztotta a kezét a dögre, majd áramot vezetett bele. A pók rángatózva küzdött az elektromosság ellen. Take tűzcsóvát fújt az állatra. Arisa sikítva ugrott arrébb a lángok irányából.
- Hé! Te zöld fül…hajú! Vigyázz egy kicsit!
Take morogva tért ki a pók lába elől. Arisa újra sokkolta az állatot, mire az kimúlt. Diadalittas kacaj kíséretében ugrott le az ízeltlábú összerántott teteméről.

A rovarok viszont szaporodtak. Az egyik hangya épp Ichiyou felé indult. A fiú dühösen fordult felé:
- Fulladj meg! – kiáltotta, majd az állatot vízgömb vette körül.
- Tudod, azért egy kicsit durva, hogy épp egy állatot kínzol és élvezettel nézed végig a halálát – állt mellé Ada. Bíbor színű haját összefonta, hogy ne legyen útban a harc során.  Borzadva nézte a levegőben lebegő, fuldokló hangyát.
- Nem kínzom, hanem megölöm!
- Hé, Ichiyo! Arra gondolsz, amire én? – kiabálta messziről Take. Kezeit láng borította. A vámpírnak hamar leesett és gonoszul bólogatni kezdett. Take felgyújtotta a gömb alatt a füvet. A víz egyre jobban forrósodni kezdett, és a széle gőzölgött.
- Ti most leforrázzátok? – botránkozott meg Ada.
- Nem – válaszolta Ichiyo.
- Megfőzzük – fejezte be röhögve Take, majd elmorfondírozott – Kár, hogy nem rák. Az finomabb.
- Hmm. Ínycsiklandó. Hangya á la Ichiyo – szólalt meg hirtelen mellettük Alzeid. Ada sikítva ugrott arrébb.
- Ne bukkanj fel csak úgy a semmiből – szidta le Ichiyo a meglepett fiút és közbe a szívét markolászta.
- Nem is. Csak újra láthatóvá váltam.
- Az ugyan az! Ne ijesztgess!
Az ezüsthajú megrántotta a vállát.
- Fura az ízlésetek, srácok. Hangya?
- Á la Moi.
- És az én nevem hol marad? – kérdezte felháborodottan Take.
- A tied nem tudtam – válaszolta Alzeid, majd újra köddé vált.
- Take – mondta a levegőnek a fiú.
- Nyugalom, te vagy a gáztűzhely – veregette vállon Ichiyo vigyorogva.

Két hangya észrevette társuk haláltusáját és a három fiatal felé iramodtak. Mivel a két fiú, a két elem irányításával voltak elfoglalva, így könyörögve néztek Adára. A lány szembefordult a két állattal, majd mély levegőt vett. Sikított. A hanghullámok ereje – mivel ez volt az képessége – a két hangyát hátra taszította és belecsapta az épületbe, ezzel lebénítva őket.

- Ada, gyere csak egy kicsit! – kiabálta Youta a lánynak. A hangra kapta fel a fejét és meglátva társát újabb ötlet jutott az eszébe. Mikor a lány odaért, intett neki, hogy üljön le.
- Szeretném, ha a bent lévők közül valakivel kapcsolatba lépnél.
- Domino? – kapott ijedten a szájához Ada – Vele nem szeretnék beszélni.
- Nem, nem vele. Vedd fel a kapcsolatot Serako-val.
- De én csak a…
- Bízz bennem és csináld!
Ada törökülésbe helyezkedett, majd mélyen a gondolataiba mélyedt. Elképzelte, ahogy az elméje bemegy az épületbe és keresni kezdi a lány elméjét, bár nem nagyon bízott a sikerben. „Nem! Ez nem a kételkedés ideje. Youta tudhat valamit, de most nem agyalnom kell!” Domino elméjét hamarabb megtalálta. A harmadik emeleten futott. Remek! Üldözik! A madara a földszinten repkedett.  Majd hirtelen nagyon gyenge jelzéssel, de megtalálta Serakot. „Kawa Serako? Itt Shounen Ada! Hallasz?”

Serako elveszve kóválygott a folyósón, de a hangra ijedten torpant meg.
- Ada? Te itt vagy? Hol vagy? Nem látlak.
„ Még szép! Én kint vagyok. Ez telepátia. Kizoku Youta parancsait követem. Amúgy lenne egy kérdésem… de azt inkább nem most mondom. A pavilonvezető a benti történésekről érdeklődik. Mi van Runával? Domino? Hogy van… Haru?”
- Ő, lássuk csak, Dominot éppen üldözzük. Kiderült, hogy az egész csak átverés volt, ez egy csapda. Valami teszt szerűségről beszélt. Runa él, csak a nagymamáját látogatta meg a városba. Az üzenetét megsemmisítették. Nem tud az egészről semmit. Haru? Hát, jól nekicsapták a falnak és eszméletét vesztette, de ha most már nem az agyrázkódásba hal bele, akkor megüti a guta. Borzasztóan dühös a vámpírra, és szerintem, ha elkapja, megöli. Nagyon ijesztő.
„Értem. Egy pillanat. Tolmácsolom.”
Kisebb csönd következett, majd újra megszólalt a lány:
„Rendben. Keresd meg a többieket. Leginkább Naokit. Tudnunk kell mit tervelt ki! Ott van? Kérdezd meg!”
- Az az igazság, hogy még azt sem tudom, én hol vagyok. Nemhogy a többiek merre lehetnek. Miután Haru-san visszanyerte az eszméletét dühösen elrohant és nem tudtuk utolérni. Aztán az egyik folyosó három irányba folytatódott és mi három felé szaladtunk.
„Remek…”
Csönd.
„Rendben, Youta-sempai azt üzeni, hogy ne engedjétek ki semmiképp a vámpírt! Megfogyatkoztunk és Domino kint sokkal erősebb, mint benn. A Pavilonvezető szerint Domino meg tud növelni dolgokat és itt kinn sok rovar van. Már alig bírunk a dögökkel.”
- Igen, ez a képessége.
„Rendben, akkor sürgősen keresd meg atöbbieket!”
- Értem. Szia!
„Szia!”
Serako rohanni kezdett. Két sarokkal odébb megtalálta a veszekedő Cross testvéreket.

Youta fölállt.
- Ichiyo, Arisa, Alzeid! Ide hozzám, most! – kiabálta, majd a környezetében lévőknek (egyedül Ada) és magának megjegyezte – Többet nem szabad kiabálnom. Még történik valami a hangommal.
- Igen? – ért oda egyszerre a három fiatal.
- először menjetek az iskolához, keressétek Runát!
- De Runa…
- Nem szólsz közbe! Ha ott nincs, akkor azon az úton menjetek tovább, amelyik a faluba vezet! Utána a városba menjetek! Minél gyorsabban találjátok meg!
- És ha a városban nincs?
- Ott kell lennie. Matao te repülsz a többiekkel!
- Az úgy marha nehéz!
- Pedig most muszáj lesz.
- Mi vagyok én? Repülő? Sárkány?
- Ha azt mondom repülő vagy, akkor az vagy. Ha azt mondom kutya vagy akkor az vagy. Ha azt mondom fa vagy, akkor?
- Fa vagyok. Igenis! – morogta durcásan Ichiyo.
- Alzeid te teszed láthatatlanná a csoportot!
- Értettem.
- És én? – kérdezte Arisa.
- Te? Hát, ha valami történik… védd meg a többieket – vonogatta a vállát a fiú. A lányt ez idegesítette a leginkább. De végül elindult a kis csapat. Tornamutatványhoz illő oldották meg az egészet. Arisa Ichiyo hátán kapaszkodott veszettül és reménykedett, hogy nem zuhannak majd le.
- Sok sikert, Arisa! Találjátok meg! – kiabálta neki Takuma, és a lány hihetetlenül hálás volt Alzeidnak, aki akkor kapta el a felszállni induló Ichiyo lábát, így Arisa vöröslő arca láthatatlanná vált.

Az épület közepén hangzavar uralkodott.
- Engedj el! Széttépem!
- Nem ölheted meg. Úgyis majd meghal. Nyugodj meg, mert mi még nem ölhetjük meg. El kell kapnunk!
- Nem érdekel! Kicsinálom! Először elrabolja a barátnőm, utána átver, ezután sérteget, aztán inni akar a véremből, kinyomja belőlem a szuszt, és végül hozzácsap a falhoz, hogy majdnem belehalok! Ezután már te is kicsinálnád!
- Nyugodj meg! Erre játszik. Tudja, hogy még nem ölhetjük meg, ezért szemétkedik. Föl akar húzni, hogy hibákat kövess el, amikből előnye származik. Ez nem a mi szintünk. Ne foglalkozz vele! Ötös szinten körözött! Ez az alak nem normális. Nem érdemes fölhúznod miatta magad. Nyugodj le!
Naoki teljes erejével tartotta vissza Harut, aki kapálódzva, harapdálva, karmolva próbált szabadulni. Eredménytelenül. Serako mikor meglátta őket gyorsan feléjük futott és tolmácsolta Youta parancsait.
- Mióta engedelmeskedek annak a ….? – cifrázta Haru.
- Azóta, hogy értelmes ötlettel állt elő és valószínűleg a barátnőd után küldetett.
- Mi? Runáért mennek?
- Igen. Na, indulás! Kapjuk el azt a mocskot! De nem öljük meg! Csak elkapjuk, értve?
Domino, aki egy szinttel följebb, a galérián élvezte az előadást, csak lassan eszmélt rá, hogy most menekülnie kellene. Így bőven volt idejük a többieknek is észre venni őt.
- Ott van! – mutatott fel Naoki, majd a lépcső felé futott.
- Dögölj meg! – kiáltással Haru beelőzte. Visszatért a gyilkolós kedve. Alig pár méterrel voltak csak lemaradva. Domino és Haru felváltva szidták egymást. A káromkodási szókincsük mindkettejüknek meglehetősen bő volt. Naoki azt sem tudta húga hol tanulta ezeket. Túl sokat nézett volna erőszakos filmeket? Sokat ő is ismert, de nem használta őket, kivétel, ha nagyon felhúzták. Komolyan nem tudta, honnan szedte Haru ezeket. Volt még egy gyanúja a nevelőapjukra. Nem volt épp a legtisztább szájú ember és tanárnak is elég szadista volt, de Naoki nem emlékezett, hogy elhagyták volna ilyenek a száját.

Dominonak nem volt elég ideje új gigabogarakat létrehozni. Az utóbbiakat is úgy találta, az egyik ablaknál másztak, kidobta- és megnövelte őket. Most, hogy üldözték nem volt ideje lefoglalni a kintieket.

Haru vészesen közel volt a vámpírhoz, így az nem tehetett mást csak futott. A lány fölemelte a pisztolyt és vaktában tüzelni kezdett.
- Mit csinálsz? Nem ölheted meg! – kiabálta Naoki. Haru elrakta a fegyvert. Sötét folyosóra értek, majd az egyik sarokból suttogást hallottak.
- Mistic Trust… hálóvető – mondta Midori, majd suhogás hallatszott. Egy háló repül Domino felé, aki gyorsan hasra vágta magát, így Harut találta el a kötél. A vámpír nevetve futott tovább. Midori utána. Naoki és Serako megpróbálták Harut kiszabadítani.
- Nyugodj már le és ne mocorogj! – korholta Naoki húgát., aki állandóan fészkelődött – Így nem tudjuk leszedni rólad.
Pár perc múlva már újra szabad volt a lány és elindultak Midoriék után. A vadász egy terembe szorította sarokba, de a vámpír arcán az előnyben állás jól ismert mosolya terült szét. Határozottan állt, kezeiben a kártyalapokkal. Midori felé dobta őket. A lány egy hátra szaltóval kikerülte és belelépett a ragasztós talajba. Előre készített terep volt. A következő pakli már a falhoz szegezte. Sőt az egyik az arcát is fölsebezte.
- Veled már eleget harcoltam. Ők jobban érdekelnek – mutatott a testvérek felé Domino. Naoki és Haru egyszerre indultak neki. Domino újabb kártyákkal és kockákkal védekezett. Haru –okulva – távolról lőtt a vámpírra, direkt félre. Naoki közelharcban próbálkozott. Domino hátra ugrott a fiú utána. A katana suhant a levegőben. A vámpír maga elé tartott tenyereit találta el. Domino két kezével fogta az éles fémet és lökte hátra. Naoki nem értette miért nem vágta még ketté, de amikor jobban megnézte felfedezte a két kártyalapot a vámpír tenyerében. Elhárította a támadást. A földre érve hátrébb ugrott. Domino egy kendő gombócot dobott Haru felé. A csomag a lány elé esett és fölrobbant. Csillámmal terítette be a lányt. Haru köhögve küzdött. Naoki újra támadt. A vámpír egy fiolából csúszós folyadékot fröcskölt elé  és a fiú pofára esett.  Haru vaktában tüzelt és eltalálta Domio lábát, aki bosszúból még két csillám-bombát és három dobókockát vágott hozzá, amik a természetesen a levegőben megnőttek. Az egyikkel eltalálta. A lány négykézlábra esett és a hányingerrel küzdött. Naoki föltápászkodott, de még mindig csúszkált. Közelebb siklott a vámpírhoz, aki arrébb akart menni, de az első lépés után összeesett. Csúnya seb volt a lábán. Naoki fölé állt és a torkához szegezte a kardot. Domino elvigyorodott, de vicsorításba ment át a fájdalomtól. Egy fekete paca szelte át e levegőt és Naoki fejének csapódott. Go ott csípte, ütötte, tépte, karmolta a fiú fejét ahol tudta. Eközben Haru kimászott a csillámfüstből. Nem tett jót neki, és sajnos a vacsora is kijött belőle. Emellett a száját is megharaptam, ami vérezni kezdett. A sarokban lihegett és a szédüléssel küzdött. Ránézett a vámpírra és köpött egyet. Véres paca placcsant a kőre Dominotól pár méterre. A lány ínye is megsérülhetett. A vámpír vigyora csak szélesedett.
- Messze álltok még a győzelemtől! – lihegte Domino, nem sok hitelességet adva ezzel a kijelentésének. Haru nehezen négykézlábra állt, és a vámpír felé kezdett kúszni, aki hátra felé vergődve próbálta tartania távolságot. Naoki a karjával próbálta távol tartani magától az ördögi madarat. Haru összerogyott. Minden végtagja fájt. Dühödten nézett a vámpírra. Naoki sikeresen oldalra vágta Go-t, aki a falnak vágódott és egy keserű hang kíséretében tollkupaccá alakult a padlón. Domino arca összerándult, de felfedezte, hogy az egyetlen kijárat újra szabad lett. Fölállt és egy bizonytalan lépés után elindult afelé. Futás közben a térdelő Haru állta el az útját. Egy rúgással eltávolította az útjából. Naoki is elkezdett fel futni, hozzá egy korábban már jó használatot tevő csillám-bombát dobott. Akadálytalanul elfutott a beragadt Midori és az őt segítő Serako mellett, és már kint is volt. Haru a hasát fogva fölállt, majd görnyedt tartással utána futott. Naoki vaktában indult előre, hogy maga mögött hagyja a porfelhőt. Sikerült neki. Ő is kifutott. Midori dühösen kezdett rángatózni, de csak még jobban beragadt. Serako nagy nehezen kiműtötte onnan, de amint szabadult a vadász a többiek után futott. Üldözte a vadat, ilyenkor nincs udvariasság. Serako nem akart megint lemaradni, így utánuk eredt. A szoba újra zajtalan és üres lett, mint előtte. Vagyis nem, mivel a sarokban egy madártetem pihent. A szeméből örökre kialudt a gonosz fény. Az állat sötéten meredt a szoba bejáratára. Nem szólt többet. A kémkedésnek vége.

- Célra tarts! Tűz! –adta ki a parancs szavakat Ichiyo. Take tűzgolyókat lövöldözött a hatalmas pók felé. Ada sikítása megbénította az állatot. Sophie kölcsön adta az erejét Youtának, magyarán adott a véréből, így a pavilon vezető pár kézmozdulattal végzett az állattal. Mizuki tátott szájjal figyelte az eseményeket. Összeroskadva figyelték, ahogy a nagy állat szénné ég. Olyanok voltak, mint egy hatalmas máglyakörül ülő diákok. Csak a jó sztorik és a gitár hiányzott. Fáradtan nézték a lángokat.

Az épület belsejében Domino tanácstalanul állt. A lábánál a nadrágját már teljesen átitatta a vér. Amikor a folyosón futott, mint valami rémálomban, Haru jelent meg mögötte. A lány rosszul volt így célozni sem tudott. Vaktában tüzelt és majdnem sikerült újra eltalálnia a vámpírt. A férfi szerencséje csak annyi volt, hogy a majdnem sikeres találat után a lány összeesett. Így el tudott menekülni. Bár az épület közepére érve a fájdalomtól és a fáradtságtól elbizonytalanodott merre tovább. Kissé kétségbe is esett, mert, ha logikusan nézi a logikátlant, bármerre is fut biztos összetalálkozik a Cross lánnyal. „Az a liba olyan, mint egy rossz kísértet” gondolta és fölszisszent a lábába nyilalló fájdalomtól. „Nem is. Egy átok!” Döntött. Itt kell harcolnia velük. Itt dől el minden. Elég volt a menekülésből.

Ada fáradtan ült egy fának támaszkodva és lehunyt szemmel próbált újra erőt gyűjteni magába. Youta csendesen letelepedett mellé és finoman megérintette a karját.  A lány összerándult és ránézett.
- Megérdeklődnéd nekem a benti helyzetet? – kérdezte, de inkább parancsnak hangzott, habár a hangja kedves és kellemes volt. Ada sóhajtott, majd újra keresni kezdet Serakot. Dominotól nem messze találta meg, bár a vámpír mozgásban volt. Frissen szabadult.
„Serako? Itt megint Sounen Ada. mi történt azóta?”
„Ada? de jó hallani a hangod! Domino pont most menekült el, de a többiek utána mentek.”
- Sarokba szorították, de elmenekült. Aggodalomra semmi ok: üldözik.
- Ki hogy van? – kérdezte Youta.
„ Mindenki jól van?”
„Nem Naoki épp összeverekedett a vámpír madarával. Csúnyán összekarmolták az arcát. Midori beragadt valami ragasztóba. Éppen neki próbálok segíteni.”
- Naoki csupa karmolás, Mi…
- Haru?
„Haru?”
„ Jaj, szegény! Ő van a legrosszabbul. Nagyon durva, amit az a vámpír csinált vele! Ráadásul szerintem agyrázkódása van.”
- Ramatyabbul már nem is lehetne.
- Bővebben?
- Agyrázkódás.
Youta fölpattant, és elindult az épület felé. Megkerülte a tüzet és az ajtóhoz sétált.

A vámpír csöndesen állt az épületben. Várta a többieket. Nem fog taktikázni. Ez most a puszta erejét méri fel. Lábdobogás hallatszott. Az egyik folyosón Naoki Haruval az oldalán lépett be a küzdőtérre. Domino rájuk nézett. A testvérek ramaty állapotban voltak. Haru bátyja karjába kapaszkodott, de mikor összetalálkozott a vámpírral a tekintete ellökte magát.
- Ő az enyém – mondta mély hangon, és dühösen neki rontott a férfinak. Domino egy lendületes karsuhintással ellöket magától a lányt, aki átrepült a téren és a falig gurult az oldalán.
- Haru! -  kiáltotta Naoki ijedten. Domino semleges arccal nézett  a lányra.
- Túl becsüli magát – állapította meg.
- Te szemét!
Naoki támadásba lendült. Domino, ahogy eddig is kártyákkal védte ki a vágásokat.
- Elég nyíltan támadsz – mondta két kardsuhintás között a fiúnak – Több taktikát vártam tőled.
- Elég volt a taktikákból, te nyomorult! Ahogy a húgommal viselkedtél, azért most meglakolsz.
- Túlbecsüli magát. Le kell nyugtatni. Észre kell téríteni.
- Ez nem a te dolgod! Amúgy sem nyerhetsz; nekem még jó mindkét lábam és hajt a düh. Plusz még Midori is velünk van. Sakk-matt.
- Messze van az még. Egy bábuval is véget lehet vetni a játéknak. Az én előnyöm annyi, hogy van egy aduászotok, amiről nem is tudtok. És nem is akarja, hogy megtudjátok.
A mondat befejeztével hasonló mozdulattal oldalra vágta a döbbent Naokit, aki már így is közel volt a falhoz. Neki csapódott, majd az aljában elterült. Húgára nézett, aki visszanézett rá. kimerültek és már tényleg csak egymást voltak képesek bámulni. Domino elindult a lány felé.
- Na, most már tényleg iszok a véredből kisasszony . Kell az energia.
Lehajolt hozzá és a háta mögé csúsztatta a kezét, majd megemelte a lányt. Haru ijedten nyögött egyet. A vér már kezdett rászáradni az állára. A vámpír lenyalta róla, majd elindult a nyaka felé. A lány mozogni próbált, de nehezen ment neki. A vámpír felkészült a harapásra. Haru szeme kitágult. Naoki artikulátlanul ordította a nevét.

Bammm! Youta hatalmasat rúgott az ajtóba, de az nem nyílt ki, csak egy leheletnyit behorpadt. A többiek értetlenül néztek rá.
- Be kell jutnunk – közölte.
- Minek? – nyafogott Ichiyo.
- Mert azt mondtam!
Sophie kelletlenül állt fel. Őt Takuma követte, majd Take is lábra állt. Elindultak ők is az ajtó felé. Ada befejezte a diskurálást és Ichiyohoz lépett. A fiú felnézett rá, majd a lány intésére savanyú arccal fölállt.  Youta újra be akart rúgi az ajtóba, de ekkor tompa robaj hallatszott. Bentről jött a zaj. Értetlenül bámultak fel az épületre.

Hatalmas robaj, majd kiomlik a vámpír mellett a fal. Sokkolt arckifejezéssel nézett a betontörmelékre. Haru szintén ijedten meredt maga elé. Egy perccel ezelőtt még azt hitte meghal. Midori még mindig célra tartotta a lándzsáját, aminek a vége tűzgolyóvetővé alakult.
- Hagyd békén, vagy a következő a fejed lesz.
Domino elengedte Harut és fölállt. A rózsaszínhajú ki is ment a fejéből. A lándzsa hegye visszaalakult az eredeti alakjára. Tűzfegyverként csak egyszer használható. Midori szája szólásra nyílt.
- Nem is tudod milyen régóta álmodozom erről a percről? – mondta helyette Domino – Sablon szöveg. Unom már ezt a darabot. Harcolunk, én elmenekülök, te meg fősz a levedben. Huszadjára már se nem vicces, se nem izgalmas. Szeretném végre azt a felvonást látni, amiben meghalsz.
- Nem rajtam múlik. Te futottál mindig gyáván el.
- De előtte el is intéztelek. Reméltem leállt. Egy szép nővel szívesebben fogócskáztam volna, de egy ilyet kaptam – int Midori felé.
- Anyádat! – kiabálta a lány és elindult a vámpír felé. közben Serako is beért a terembe. Midori folyamatosan támadott, de a vámpír a sérülései ellenére ügyesen hárított. Serako rémülten vette észre a Cross testvéreket. Odarohant Naokihoz és térdre esett mellette. Nem tudott mit kezdeni a fiú sérüléseivel, csak a kezét szorongatta. Közben önmagával vitatkozott. Mérlegelte a lehetőségeit. de egyik rosszabbul végződne, mint a másik. Miközben gondolataiba merült Midoriék vészesen megközelítették. Mindkét ellenfelet jó pár sérülés borította, de megint a vadász állt vesztésre. A lány épp egy újabb támadásra készült, de amikor hátra fordította a lándzsáját, annak a hegye beleakadt Serako hajgumijába.
- Fenébe – morogta Midori, majd rántott egyet a fegyverén, ami kihúzta a lány hajából a gumit.
- Ne! – nyögte Serako.
- Basszuskulcs – mondta elhalóan Domino és hátrálni kezdett.

Bamm! Bamm! Ba-bamm! Ba-bam-bam! Bamm! Ba-bamm!
Játszották az estisek az ajtórugdosás szimfóniáját. A fal már az ajtó mellett megrepedt, de a vaslemez csak nem adta meg magát. A láng már mögöttük alig égett. Ada megpróbálta már a hangjával berobbantani, de csak azt érték el vele, hogy tovább repedt az épület. Take tüze nem olvasztotta meg, Ichiyo meg nem tudott a vízzel kellő nyomást gyakorolni rá. Youta dühösen verte az ajtót. Sophie megérintette a vállát.
- Hagyd! Értelmetlen.
- És csak az épületet döntjük előbb rájuk – mutatott rá Takuma, közben  a hosszú repedést nézte.
- Akkor mit csináljunk? – morogta a pavilon vezető.
- Hahó! Megjött a felmentősereg! – hallották maguk mögül. A hat vámpír értetlenül fordult meg. Az erdő felől hét árny közeledett. Amikor kiléptek a holdfénybe, az egyikükben az igazgatót lehetett felismerni.
- Mi történt? – kérdezte és a fiatalokhoz sétált.
- A gyerekei bent harcolnak, mi meg próbálunk bejutni hozzájuk – adott rövid helyzet jelentést Youta.
- Kikozu-sama, maguk meg, hogy maradtak kinn?
- Hosszú történet.
Hirtelen valami új járta át a levegőt. Az épületből jött, és nyolc percre rá magától kinyílt az ajtó.

Naoki meglepetten nézett a lány ijedt arcára. Valami új érzés, vagy inkább illatszerű, mindenesetre leírhatatlan,de valami új lengte be a teret.
- Az Aduász? – nyögte ki a fiú. Domino egyre jobban araszolt hátra, amíg bele nem ütközött a földön heverő Haruba. Serako szem megtelt könnyel. Még ideje se volt átgondolni…
A keze remegni kezdett. Szorosan ölelte magát, mint, aki fázik és előregörnyedt. Rángatózni kezdett, mintha fájna neki valami. A haja kissé megnőtt, a rózsaszín melír eltűnt és a szürke zuhatag, fehéraranyként fénylett. Lassan felállt és megfordult.
- Tudtam – nyögte Domino – Tisztára olyan vagy mint az anyád. Igazam van, Hio-sama?
- Honnan tudtad? Annyi titkot tudsz. Mégis honnan? – kérdezte Serako.
- Az titok – válaszolta a vámpír.
A lány körül örvényleni kezdett a levegő, ami a haját megemelte. A hajtincsei úgy hullámoztak a feje körül, mintha csak vízben lennének.
- Te vámpír vagy – nyögte Midori és az egyik folyosó felé hátrált. Serako bocsánatkérőn nézett rá, de a vadász csak megbotránkozva meredt rá és a lándzsáját szorongatta. Serako Domino felé kapta a fejét. Még éppen időben.
- Ereszd el! – kiáltott a férfira, aki újra megkörnyékezte Harut.
- Ne már! Legalább legyünk egálban. Bár abban nem tudunk, d elegyen már valamennyi esélyem ellened!
Domino tovább szorongatta a lányt. Serako macskaszerű léptekkel elindult felé. A szél dühösen örvénylett körülötte. Domino rémülten a lány fölé hajolt. Serako gyorsan suhintott egyet, mire a férfi hátán fölszakadt a ruha és alatta egy mély vágás keletkezett. A vér kifröccsent és átáztatta a ruháját. Fájdalomtól eltorzult arccal dőlt szegény lányra.
- Sakk-matt – hörögte és lehunyta a szemét.
- Game over? – kérdezte Haru, de csak nehezen vett levegőt a ránehezedő súlytól.
- Igen – válaszolta a túloldalról Naoki.
- Ez így túl könnyű volt – állapította meg a lány. Testvére keserűen fölnevetett.
- Könnyű – a nevetés kezdett kicsit hisztérikusabb hangnemre váltani – Nézz magadra! Tehetetlen vagy és majdnem meghaltál. Zero-nak igaza volt. Ez nem a mi szintünk még. A tied legalábbis biztos nem.
Serako körül leállt a légmozgás. Visszaszaladta  fiúhoz és újra letérdelt mellé. Naoki megfejthetetlen kifejezéssel a szemében nézett rá. Serako könnyezni kezdett.
- A… a-annyira sa-sajnálom. Tu-tudok…
- Csak segíts fel – válaszolta a fiú. Serako felemelte a vállát, és az egyik karját átvetette a nyaka körül, majd óvatosan fölhúzta Naokit a földről. Az arca tele volt karomlással.
- Ha akarod, meg tudom gyógyítani – mondta bátortalanul a lány.
- Nem kell – utasította vissza ridegen az ajánlatot. Midori Haruhoz sietett. Lefordította róla a vámpírt és fölültette a lányt. Domino a plafont bámulta és keserű mosoly ült ki az arcára. Mikor Haru felült a lányra pillantott. Midori aggódva figyelte a lányt, aki nehezen lélegzett. Egy perc múlva szerencsére már nem volt semmi gond a levegővétellel. A vámpír újra a plafonra figyelt. Haru hajáról vércsepp hullott az arcára. Pont a bal szeme alá.
Lábdobogás hallatszott a folyosóról és hat alak tűnt fel.
- Basszus, gyerekek!  Jól vagytok? – kérdezte Zero és a nevelt kölkeihez futott.
- Apu?
Haru gyerekesen nyújtotta ki fel a karját. Zero felemelte és magához szorította.
- Pont olyan idióta vagy, mint az anyád.
- Ezt bóknak veszem.
Te jó ég, Naoki szívem! Mi történt az arcoddal – kiálltotta Botan és a fiúhoz futott, amjd két kezébe vette az arcát.
- Egy madár megtámadott.
- Szegénykém – szorongatta meg a nő. Naoki fájdalmasan felnyögött. Serako ijedten próbálta meg lehámozni a tanárnőt a fiúról. Midori Domino mellett térdelt. A négy férfi elé állt. Felmutatták az igazolványunk és három felemelte a vámpírt és őrizetbe vették. A negyedik Midor felé nyújtotta a kezét. A lány belekpaszkodott és felállt.
- Ajánlást teszek neked a Szövetségnél. Szép munka volt! – dicsérte meg a férfi.
- Köszönöm, nem élnék vele – rázta a fejét Midori – Azt hiszem kell még bár ilyen munka, hoyg lelkifurdalás nélkül és magabiztosan elfogadjam az ajánlatát.
A vadász meglepődve nézett a lányra, majd biccentett, és elindult a másik három vadásszal és a vámpírral kifelé.
- Ez nagy lehetőség lett volna – fordult Botan is a vadászlányhoz – Miért nem éltél vele?
- Mert egyedül nem ment volna – ismerte be durcásan Midori, majd puffogva kivonult. Zero ölvevette Harut, majd Naoki felé fordult. Végig mérte a fiút, majd sóhajtott. A tekintete tovább siklott Serako-ra és minden izma megfeszült. Döbbenten nézett a lányra. Serako megijedt és megfordult a hajgumiját keresni.
- Zero, öhm… Kawa Serako valójában vámpír – magyarázta Naoki és idegesen túr bele a hajába. A férfi szótlanul megfordult és ő is kiment az épületből. Naoki tanácstalanul nézett Botanra, aki megvonta a vállát, és kifelé vette az irányt. Naoki követte őket, de még a folyósó előtt megfordult és visszanézett. Serako megtalálta a hajgumiját. Kissé véres volt. nem érdkelte, újra beletette a hajába. A fehérarany kopni kezdett és elszürkült. Rózsaszín melír futott végig a haján. Megfordult és elindult Naoki felé. Együtt ahgyták el a beton épületet, amit belülről vér áztatott.

Kint a többiek aggódva fordultak a kijövők felé. Zero nem is figyelt a többiekre. Komoran elindult visszafele az iskolába. Haru már elaludt a karjában. A vadászok is már indulni készültek. Értetlenül álltak hozzá a férfi szótlan távozásához, így a vezetőjük Naokihoz fordult:
- Köszönjük az értesítést és az együttműködést. A Szövetség valamilyen formában meg fogja hálálni.
- Ha kivégzik az talán elég hála – mondta Naoki.
- Pénz beli juttatásra gondoltunk.
- Ez esetben a nevelőapámmal kell konzultálniuk.
A férfi Zero után fordult.
- Bár talán kicsit később alkalmasabb lenne. Eléggé feldulták az utóbbi események.
- Kicsit később – mondta a vadász.
- Kicsit később – mondta a vámpírvadász, mintha valami parancs lenne, érzelem mentesen. Vagy ő is „enyém az utolsó szó” fajta ember volna?
- Viszontlátásra! – biccentett és társaival és Dominoval elindultak egy másik irányba. Midori velük tartott. Youta Serako elé állt.
- Beszélnem kell majd veled, bár úgy vélem az igazgató is fog majd.
Serako szomorúan nézett maga elé, majd mindanyijan elindultak vissza. Mizuki megfogta Serako kezét és kedvesen rámosolygott. Ő volt az egyetlen, aki még nem tudta a lányról az igazat.

Haru egy hét után teljesen felépült, Naoki úgyszintén, bár az arcán még mindig látszottak a mélyebb sebek vonalai. Nem bánta, azt mosta, így dögösebben néz ki. Még novemberben letette a vadászvizsga második részét. Haru 50%-al éppen csak átnyúszott. Zero követelte, hogy írja újra. Az ősz vége felé még egy pecséttel ellátott levelet kaptak. Zero olvasás után elégette.

 

December 13-án.
Négy alak gyertyácan a kezében taposott át a havon egy kis barlang felé. A kő belsejét füstölő illat töltötte meg. A gyertyák fölött egy kép volt. Egy vidáman mosolygó nőt ábrázolt. Félhosszú, barna haja és szép mosolya sárgán villódzott a gyertyafényben. Előtte párnákon térdelt a négy alak. Imát mondtak, majd a két felnőtt kisétált a helyről. Kint a férfi rágyújtott. Hosszasan szívta be a füstöt és fújta ki.
- Azt hittem leszoktál – mondta a vörös hajú nő.
- Ilyenkor nem – válaszolta férfi.
- Zeroka erre is Yagari tanított, mi? Rossz példa volt. Tudtam én!
- Botan hagyd abba az aggódalmaskodást. Felnőtt vagyok.
- Számomra nem – vigyorgott rá a nő, majd nevetve futott vissza a morgó férfi elől.
A füstölő és a dohányfüst eggyé válva szálltak föl a magasba, hogy a fenyők között tova tűnjenek. Elkezdett szállingózni a hó. Ugyanúgy mint tizenhárom éve. Csak akkor vörösre festette a vér színe.
- Számomra nem – vigyorgott rá a nő, majd nevetve futott vissza a morgó férfi elől.

A füstölő és a dohányfüst eggyé válva szálltak föl a magasba, hogy a fenyők között tova tűnjenek. Elkezdett szállingózni a hó. Ugyanúgy mint tizenhárom éve. Csak akkor vörösre festette a vér színe.