1. rész - Miért változott meg minden?

Haru-chan  2011.06.04. 13:37

1.éj

Szakadt a hó. Az egyik pillanatról a másikra kezdett rá. Amíg Ő fehérsége belepte az összes utat. Amerre csak a szem ellátott hó borította be a tájat.

Bent a házban jó meleg volt. A nappali kandallójában égett a tűz, és meleg fénnyel borította be a szobát. Lángnyelvek nyaldosták a falát, és az egyikük lelkesen elindult az egyik kinyúló fahasábon, hogy célba vegye a nappali bútorait. Sikeresen eljutott a kandalló széléhez. Már csak egy nagy ugrás, és…

A lapát gyorsan lecsapott, és belökte a fadarabot a többi égő közé. A férfi, aki az akciót végezte tovább nézte a tüzet. Ezüstös haját sárgásra festették a lángok. Lassan állt fel, és az ablakra nézett. Vagyis inkább az ablakban ülő lányra. De a fiatal egy érett nőre jobban hasonlított, egyedül az egyen ruhája árulkodott. Fenn ült az ablakpárkányon felhúzott térdekkel. Hátát a falnak támasztotta. Kezében papírokat szorongatott. Mikor a lapok végére ért, újra olvasta az elejétől. Már hússzor átnézte, szinte már fejből tudta, de nem volt képes még mindig elhinni. Gyorsan, gondosan, apró betűkkel írták, de még így is betelítették a három lap mindkét oldalát. Minden lap végén megígéri, hogy most már befejezi, de mindig új, fontos mondandó jut az eszébe.

A lány pár elolvasás után, már csak két helyre tér vissza. A férfi közelebb sétál.
- Mi a baj? – kérdezi - Annyiszor elolvastad már. Mi a baj?
- Nem tud jönni – hangzott a válasz. Felemeli az első lapot és hangosan olvasni kezdi.

 

Nagyon sajnálom, de úgy néz ki, hogy nem tudok elmenni a megemlékezésre. Románia egy Isten csapása. Én ennyi vámpír egy helyen még életemben nem láttam! El vagyunk havazva – szó szerint is. Sajnálom!

 

-Ch… Ha annyira akarná meg tudná oldani, hogy hazajöjjön.
- Biztos van annak valami oka, hogy miért nem tud jönni.
- Ez nem fordítva szokott szokott lenni? Mármint te ócsárolod a bátyád, én meg a pártját fogom?
- Nem… vagyis változó… Akkor holnap csak ketten megyünk ki…
- Igen. Melegen öltözz!
- Most, hogy Naoki elment folyamatosan engem fogsz figyelni?
- Ezzel jár az egyke lét. Szokj hozzá!
- Mikor indulunk?
- Úgy gondoltam napkeltekor – válaszolta a férfi, miközben közelebb sétált az ablakoz, és kinézett rajta – Persze, ha nem lesz ilyen hóvihar. Hihetetlen! Nem tom’ , hogyan tudnak ilyen időben is dolgozni.
- Kicsodák?
- A postások – intett ki az ablakon, ahol egy fiú küzdött az elemekkel.
- Behozom – szólat meg a lány, és leugrott az ablakból.
- Maradja csak, én megyek – előzte be a férfi. A barna hajú lány csak némán állt a szoba közepén. Kezében még mindig a levelet szorongatta.

Kint a férfi megelőzte a fiút, mielőtt ő eljutott volna a postaládáig. Aki nem győzte meghálálni, hogy nem kell tovább törtetnie a hóban.
- És miért nem a fal külső oldalán, kint, a kapu mellett lévő postaládába dobtad bele a leveleket?
- Befagyott. Tömör jég van benne.
- Értem. Azért köszönöm, hogy elhoztad eddig a leveleket, pedig várhatott volna holnapig.
- Ja, de ma csak a sürgős leveleket kézbesítjük. Igazából ezt, itt a tetején, már egy hete föladták, csak valahogy elkeveredett, meg a fagyok is akadályozták a munkánkat. Viszlát, uram!
A fiú megfordult és gyorsan elindult visszafele.
- Na, azért a posta sem akarja megerőltetni magát – morogtam maga elé a férfi, majd felbontotta a levelet. Minden sor után egyre jobban állt el a lélegzete. Visszaviharzott a házba és a levelet a tűzbe dobta. A lány pislogva nézett rá. Az egyik fotelben üldögélt és papírokat olvasott, tételeknek tűntek. Nem szólt semmit, csak csöndesen felállt és kiment a nappaliból.

A férfi leült a kanapéra és maga elé vette a többi levelet. Két számla következett. Az utolsó előtti levél borítóján a feladó nem volt feltüntetve. Csak egy ábra volt; egy kehely amit körbeteker egy kígyó, majd beleharap, a bronz tálból folyadék csöpög ki. Feltépte a levelet, majd azt is a tűzbe hajította. Arcát a kezébe temette és mély levegőket vett. Az asztalon volt egy kis doboz. Fekete színű. Utánanyúlt, és a tenyerébe szórta a tartalmát. Hat tabletta. Mohón nyelte le őket. Utána köhögni kezdett, és a torkához kapott, de nem hagyta, hogy följöjjenek a tabletták. Miután kicsit jobban lett, kezébe vette az utolsó levelet. A lánynak jött. Nem bontotta fel a levelet, pedig nagy késztetést érzet iránta. Felvitte a hálószobájába, és elsüllyesztette az íróasztala fiókjába, a többi közé, majd kulcsra zárta. A legelső ilyen levél óta jár már el sűrűbben itthonról a lány, és az apjának rossz előérzete van, azóta zárja el a hetente érkező leveleket. Fáradtan ül le a székbe és maga elé néz. Valahogy minden kezd fölborulni. Minden kezd áttorzulni.

 

Másnapra elállt a havazás. Haru és Zero korán keltek. Míg a férfi a kávéját itta, a lány kellékeket készített elő. Kint a hó térdig ért, de ők mit sem törődtek vele. Csak törtek előre a sziklabarlang felé.

 

1 héttel később

- Jó hírek! – kiabálta a nő, mikor berontott a nappaliba. Bőröndök voltak nála. Mögötte egy fiú lépett be a szobába. Zöldes-kék félhosszú haját copfba fogta, és vidáman mosolygott.
- Nobuo és Én is itt töltjük a téli szünetet.
Zero rémülten nézett rá. Haruban is megállt az ütő.
- Ugye csak viccelsz? – kérdezte megrökönyödve a férfi. A vörös nevetve rázta a fejét. Nobuo leült Haru mellé.
- Nem. Mivel Naoki nincs itt, úgy gondoltuk ünnepeljük közösen a karácsonyt. Nem akarjuk, hogy magányosak legyetek. És azért ismerjük el, hogy a ti kétszemélyes karácsonyozásotok elég lehangoló lenne. Így is olyan vagy nekem Zero, mintha az unokaöcsém lennél, szóval töltsük jól az ünnepeket!
Nobuo átkarolta Harut.
- Most én leszek az új Naoki, nekem kisírhatod a bánatod.
- Naokinak nem szoktam sírni. És jobban tennéd, ha köddé válnál – közölte hűvösen a lány.
- Veszed le a kezed a lányomról! – kiabálta Zero.
- Nyugi. Tudod, hogy olyan ő nekem, mint az unokatestvérem – ölelte meg szorosan Nobuo a durcás Harut.
- Akkor én kipakolok – közölte vigyorogva a nő és elindult a vendégszoba felé.
- Ne! Botan, várj! – sietett utána a férfi.
- Ebből katasztrófa lesz – közölte Haru, és bemosott egyet a fiúnak, aki erre elengedte, majd vérző orral a bőröndje után nyúlt. A lány eltűnt a lépcső aljából nyíló ajtó mögött, a fiú pedig fölcipekedett Naoki ál-szobájába. Fölkapta az egyik újságot, és elterült az ágyon.

Délután

- Miért mi lapátoljuk a havat? – nyöszörögte Nobuo. Haru hátba vágta a saját lapátjával.
- Szerinted én akarom csinálni? – morogta és Zerora nézett. A férfi hátrafordult.
- Nem akarok fizetni, hogy egy hókotróval ellapátolják innen a havat. A diákokért holnap jön a busz. Valahogy ki kel jutniuk innen. Nyomás, mindenki dolgozzon!
A tanári gárda dühösen hagyta abba, és szúrósan néztek az igazgatóra. Egy emberként ordították:
- Plusz fizetést!
- Jó. Kaptok 2%-ot. Nincs ellenvetés!
- Fukar! – kiáltotta valaki közülük.
- Ki a fukar? Örülhettek, hogy itt lakhattok, és hogy még van munkátok. Szóval ki akar üres kézzel, munka nélkül ünnepelni a családjával a karácsonyt?
A tanárok szó nélkül lapátolni kezdtek. Zero arcán önelégült mosoly ült ki.
- Szívtelen vagy – közölte Haru.
- Te is ajándék nélkül akarsz maradni?
A lány turbó fokozatra váltott. Ha mostanában nincs is semmi, amiben örömét lelhetné, reméli az ajándékokban már talán sikerül.

 

Másnap reggel korán érkezett a busz, és két osztálynyi embert el is szállított. Még dél előtt sikerült a nappalis diákoknak elhagyni az iskola területét. Miután a nap lebukott a közelgő hófelhők mögött. Több kocsi foglalta el az iskola parkolóját. Az estisek a bőröndjeiket húzták a lelapátolt úton, és ki-ki a saját sofőrjét kereste. Egy órán belül, el is mentek. Üres, csöndes lett az Akadémia. Haru egyedül sétált kint. A közelgő felhőtömböt nézte. A léptei visszhangoztak. Minden csöndes volt és békés. Vacsorára sült husi lesz. Szereti, de valahogy nincs kedve visszamenni a zajos házba. Beszélgetni akar. Ki akarja önteni a lelkét. De ilyenkor mégis hol van az a szemét? Hol van, amikor szükség van rá? Egy alak állja el hirtelen az útját. Fekete köpenybe burkolózott, az arcát nem látni. A lány felé nyújtja a kezét. Valami kihullik a kabátja ujjából. Haru elfogadja, majd az idegennel tart. Az estisek pavilonja felé sétálnak.

A találkozásuk helyén csak dobókocka pihen. Azt is befedi a közelgő havazás. Haru nem jelent meg a vacsorán.